Történet

A radioaktív hulladékok az izotóptechnika hazai alkalmazásával egyidejűleg jelentek meg. Ezeket kezdetben az alkalmazásban élen járó Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) területén tárolták. 1960-ra készült el a solymári kísérleti izotóptemető. A létesítményt az Országos Atomenergia Bizottságtól (OAB) a Budapest Fővárosi Közegészségügyi-Járványügyi Állomás (KÖJÁL) vette át és üzemeltette 1976-ig, amíg összesen 900 m3 radioaktív hulladékot helyeztek itt el.

A solymári tárolókutak kialakítása nagyon egyszerű volt: a talajba betongyűrűkből álló, lebetonozott aljzatú kutakat mélyítettek. A csapadékvíz szivárgásának megakadályozására a kútgyűrűk külső felületét bitumennel kenték le. A szükségessé vált bővítési lehetőségek vizsgálatakor a szakemberek úgy döntöttek, hogy a létesítményt nem üzemeltetik tovább. Ezt többek között a főváros közelsége és terjeszkedése, illetve a talaj vízzáró tulajdonságának elégtelensége indokolta.

Az OAB beruházásában, Püspökszilágy és Kisnémedi határában épült az új létesítmény, a Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (RHFT). A földfelszín közeli, 3540 m3 kapacitású tároló 1976. december 22-re készült el. Az első szállítmányt az RHFT 1977 márciusában fogadta. Miután elkészült az új tároló, döntés született a solymári tároló felszámolásáról. A műveletet 1979-1980-ban a Budapest Fővárosi Közegészségügyi-Járványügyi Állomás szakemberei hajtották végre.

Kezdetben az RHFT átvett majd minden radioaktív hulladékot, ami az atomenergia alkalmazása során keletkezett. Ez alól csak az orvosi eredetű zárt rádiumforrások és a hasadóanyagot is tartalmazó egyéb elhasznált sugárforrások, illetve készítmények egy része jelentett kivételt, melyeket ideiglenes jelleggel más helyen tároltak.

A Paksi Atomerőmű első reaktorának üzembelépése megsokszorozta az éves szinten keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék mennyiségét. A Paksi Atomerőmű műszaki tervében leírt koncepció szerint az erőmű üzemidejére a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék tárolását az erőmű segédépületében irányozták elő. Hangsúlyozni kell azonban a tárolás ideiglenes jellegét, mivel a hulladék végleges elhelyezése az erőmű területén műszaki és biztonsági szempontokat figyelembe véve kizárt.

Természetes elképzelésként adódott, hogy a Paksi Atomerőmű üzemeltetése és lebontása következtében keletkező hulladékot az RHFT-ben lenne célszerű véglegesen elhelyezni, hiszen itt működött az ország egyetlen kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésére kijelölt létesítménye. Ennek keretében 1983 és 1996 között 1580 m3 atomerőművi eredetű kis aktivitású szilárd hulladék került az RHFT-be, összesen kb. 2500 m3 tároló térfogatot elfoglalva.

Az elfoglalt térfogat pótlására a Paksi Atomerőmű beruházásában bővítették a tárolót, a kapacitása 5040 m3-re növekedett. A radioaktív hulladékok elhelyezésére vasbeton tárolómedencék („A” és „C” típusú tároló), szénacél és rozsdamentes acél csőkutak („B” és „D” típusú tárolók) szolgálnak. Az RHFT-ben összesen 60 db 70 m3-es és 6 db 140 m3-es „A” típusú és 8 db 1,5 m3-es „C” típusú tárolómedence, továbbá 32 db „B” típusú és 4 db „D” típusú csőkút létesült.

Az elvégzett vizsgálatok szerint a Paksi Atomerőmű igényeinek megfelelő további bővítés az RHFT területén a telephely adottságai miatt nem lehetséges, így további atomerőművi eredetű kis aktivitású szilárd radioaktív hulladék már nem került a tárolóba.

2005-ben a tároló medencék megteltek, az újabb hulladékszállítmányok fogadásához már az üzemi épület pinceszintjén időközben kialakított átmeneti tárolóteret kellett felhasználni. A magyarországi intézményekben a jövőben keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére továbbra is szükség van, ezért meg kell teremteni ennek lehetőségét. Ez úgy is megoldható, hogy újabb tároló és elhelyezési kapacitást nem építünk ki, hanem a meglévő tárolótereket hatékonyabban használjuk ki.

Erre lehetőséget ad, hogy 2002-ben többütemű program indult a tároló hosszú távú biztonságának növelésére és a létesítmény korszerűsítésére. Az első – előkészítő – ütem eredményeire támaszkodó, 2006-ban indult második ütem egy demonstrációs szakasszal kezdődött. A program során négy tárolómedencéből 220 m3 hulladékot emeltek ki és válogattak át. A kondicionálás és átcsomagolás után a hulladék térfogata 200 m3 lett. A nyert 20 m3 a telephelyen 2 év alatt átvett hulladék mennyiségével egyezik meg.

A demonstrációs program eredményei és tapasztalatai alapján 2010-ben újabb biztonsági elemzéssel határozták meg a biztonságnövelés következő szakaszának terjedelmét, és készítették el a 44 tárolómedencére kiterjedő engedélyezési és kiviteli terveket. A biztonságnövelés folytatását az illetékes sugáregészségügyi hatóság a benyújtott tervek alapján engedélyezte. A tervek szerint középtávon a tárolóban elhelyezett további kb. 1500 m3-nyi radioaktív hulladék újrakondicionálása várható.

A szállítójárműnek sugárkapun kell áthaladnia A hordókat daru segítségével emelik ki a szállítójárműből Az RHFT üzemcsarnoka Az üzemi épületben lévő forrókamra manipulátorai A zárt sugárforrásokat hat méteres csőkutakban helyezik el Csőkutas tárolók az üzemi épületben A hordókat medencékben helyezik el