Történet

Miután a püspökszilágyi RHFT oly mértékű bővítése, ami az atomerőmű teljes igényét kielégítené nem lehetséges, 1993-tól útjára indult a Tárcaközi Célprojekt (később Nemzeti Projekt), melynek célkitűzése az atomerőművi eredetű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék végleges elhelyezésének megoldása lett. Ennek keretében megkezdődött a telephely-kiválasztás előkészítése.

Szakirodalmi adatok alapján az ország teljes területét áttekintették, majd az ígéretes térségekben – ahol azt a lakosság is támogatta – előzetes helyszíni kutatásokat végeztek a felszíni és felszín alatti elhelyezésre alkalmas földtani objektumok azonosítása érdekében.

1996-ban a földtani, műszaki biztonsági és gazdasági vizsgálatok záródokumentuma Bátaapáti külterületén, Üveghuta térségében javasolt további vizsgálatokat a felszín alatti, gránitban történő elhelyezésre, tartalékban tartva felszíni tároló létesítésére alkalmasnak látszó telephelyeket. Kedvezőnek minősül ez a terület abból a szempontból is, hogy az atomerőműtől nem messze, a Duna ugyanazon partján helyezkedik el. Így az a döntés született, hogy a részletesebb kutatások 1997-ben Üveghuta térségében kezdődjenek meg.

1998 végén, az 1997–1998-ban végzett földtudományi munkákról szóló kutatási zárójelentésben a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) javaslatot tett arra, hogy az üveghutai kutatási területen kezdődjenek meg az engedélyezést és létesítést megalapozó részletes geológiai és telephely-jellemzési munkák. A kutatási zárójelentést a programot felügyelő szakértők elfogadásra javasolták. A program ezen a ponton szakmai és politikai viták középpontjába került. Ezért az Országos Atomenergia Hivatal kezdeményezésére a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértői felülvizsgálták a program keretében elvégzett tevékenységeket, és az addigi eredményekkel egyetértve a kutatások folytatását javasolták.

A Magyar Geológiai Szolgálat szintén szakvéleményezte az elvégzett kutatásokat, és azzal egyetértett. A kutatási eredményekre támaszkodó biztonsági elemzések igazolták, hogy a területen a tároló biztonságosan üzemeltethető.

Az engedélyezett terv alapján végrehajtott földtani kutatásokról zárójelentés készült 2003. év végén, melynek fő megállapítása a következő: „A Bátaapáti (Üveghuta) telephely a rendeletben megfogalmazott valamennyi követelményt teljesíti, így földtanilag alkalmas kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére.” Ezt a dokumentumot az illetékes földtani hatóság, a Magyar Geológiai Szolgálat Dél-Dunántúli Területi Hivatala véleményezte, és határozattal elfogadta. Mivel a fellebbezési időn belül a határozat ellen kifogást nem emeltek, így az 2003. év végén jogerőre emelkedett.

2004-ben elkészült a föld alatti kutatások 2007-ig érvényes terve, amelyet a Magyar Geológiai Szolgálat Dél-Dunántúli Területi Hivatala véleményezett, majd jóváhagyott. A kutatási terv végrehajtása a tárolót befogadó kőzettérfogat kijelölésére irányult. A Központi Nukleáris Pénzügyi Alappal rendelkező miniszter 2004. december 14-én jóváhagyta a kutatási programot, amelynek kivitelezője a közbeszerzési pályázaton kiválasztott Mecsekérc Zrt. lett.

A föld alatti kutatási munkák 2005 februárjában a lejtaknák mélyítésével megkezdődtek. Két további fontos esemény történt 2005-ben. Bátaapáti képviselőtestülete kezdeményezésére véleménynyilvánító népszavazást tartottak a községben. Magas (75%-os) részvétellel a szavazók 90,7%-a egyetértett azzal, hogy Bátaapátiban kis és közepes aktivitású hulladéktároló épüljön. A magyar Országgyűlés 2005. november 21-én az Atomtörvény 7. § (2) bekezdése alapján előzetes, elvi hozzájárulást adott a földtanilag már korábban alkalmasnak minősített területen kis és közepes aktivitású hulladéktároló létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez. Az Országgyűlési határozatot a jelenlévő képviselők döntő többsége (339 fő, 96,6%) támogatta.

A 2006-os év fontos eseménye volt a bátaapáti beruházással összefüggő engedélyezési eljárások gyorsítása. A 2006. évi LIII. törvényben foglalt felhatalmazással élve a Kormány a 275/2006. (XII.15.) Korm. rendeletben a fenti törvény hatálya alá tartozó kiemelt jelentőségű beruházásnak nyilvánította a Bátaapátiban létesülő hulladéktárolót.

A Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló 2008. szeptember 25-én üzembe helyezési engedélyt kapott a felszíni telephely üzemeltetésére az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes Sugáregészségügyi Decentrumától. 2008. október 6–án ünnepélyes keretek között került átadásra a Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló felszíni létesítményei Bátaapátiban.

A tároló felszíni létesítményeinek üzemeltetésével párhuzamosan, a létesítési engedélynek megfelelően folytatódott a felszín alatti térrész kialakítása.

A létesítés második ütemében, 2012-re kihajtották az első két felszín alatti tárolókamrát (I-K1 és I-K2) és megépültek a kiszolgáló technológiai rendszerek. Az NRHT I-K1 kamrájának üzembe vételére, a radioaktív hulladék beszállítására és végleges elhelyezésére vonatkozó üzemeltetési engedély 2012. szeptember 10-én vált jogerőssé. Az I-K1 kamra ünnepélyes átadására és az első vasbeton konténer végleges elhelyezésére 2012. december 5-én került sor. Ezzel megkezdődött az atomerőművi eredetű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezése. A megnyitóünnepségről szóló kisfilm itt tekinthető meg, az ott készült fényképek pedig itt láthatók.
A tárolókamrát Nagy Sándor, az MVM Paks II. Zrt. Atomerőmű Fejlesztő vezérigazgatója, Ute Blohm-Hieber, az Európai Bizottság képviselője és dr. Rónaky József, az OAH főigazgatója nyitotta megTargonca gördítette végleges helyére az első kilenc hordót tartalmazó betonkonténertNagy Sándor, az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. vezérigazgatójaUte Blohm-Hieber, az Európai Bizottság képviselőjedr. Rónaky József, az OAH főigazgatójaAz ünnepség vendégeiAz ünnepség vendégeiAz ünnepség vendégeiAz ünnepség vendégei a tárolókamrábanAz ünnepség vendégei a tárolókamrábanAz ünnepség vendégei a tárolókamrábanA targonca a tárolókamrában

2005 februárjában indultak meg a lejtősaknák munkálataival A vájvégen a fúrókocsi a robbantólyukakat fúrja A keleti lejtősakna egyik szakaszának képe 2012-ben átadták a lejtősaknákat és az első tárolókamrát 4 hordkeretben 16 hordó kerül a szállítójárműre A technológiai épületben a hordók a végleges csomagolásukat várják Berakodás a kamrában