A paksi atomerőmű Műszaki Tervének elfogadásakor érvényes előirányzat az volt, hogy az erőmű pihentető medencéiben tárolt kiégett üzemanyag-kazettákat 3 éves pihentetés után a Szovjetunió térítésmentesen visszafogadja. Az előirányzat szerint a kiégett üzemanyagot a Szovjetunióban újra feldolgozzák (reprocesszálás), de a feldolgozás minden végterméke a Szovjetunióban marad. Világviszonylatban is egyedülálló szolgáltatást kínált tehát az erőmű építőjének a szovjet partner, hiszen az ebben az időben már működő kereskedelmi reprocesszálási eljárások előirányozták a végtermékek (urán, plutónium, kis, közepes és nagy aktivitású kondicionált hulladékok) visszaszállítását a kiégett üzemanyag származási országába. A szovjet visszaszállítási szolgáltatás igénybe vétele egyben azt is jelentette, hogy Magyarország a nukleáris üzemanyagciklus zárása (back end) tekintetében a zárt üzemanyagciklus opcióját alkalmazta a fentiekben részletezett háttérszolgáltatással.

Az erőmű első blokkjának üzembe helyezését követően a visszaszállítási feltételeket a Szovjetunió egyoldalúan módosította. Ezek szerint a szükséges pihentetési időt öt évre emelték és a visszaszállítás fogadásáért, mint szolgáltatásért, egyre növekvő árat kértek.

A paksi atomerőmű annak érdekében, hogy az új feltételeknek eleget tegyen, a pihentető medencék tárolókapacitását megkétszerezte a rácsosztás sűrítésével, a visszaszállítást pedig magánjogi szerződések keretében bonyolította. 1989-1998 között 2331 db kiégett üzemanyagköteg került vissza a Szovjetunióba (később Oroszországba).

A visszaszállítások körül jelentkező problémák hatására a Paksi Atomerőmű szakemberei vizsgálni kezdték a kiégett kazetták tárolásával, feldolgozásával és elhelyezésével kapcsolatos alternatív lehetőségeket. A paksi atomerőmű az átmeneti tároló megvalósítására vonatkozó döntését követően az angol GEC Alsthommal kötött szerződést 1992 szeptemberében a GEC Moduláris Kamrás Száraz Tároló létesítmény létesítésére. Ennek a konstrukciónak az egyik előnye az, hogy a tároló moduláris kialakítása következtében az igények szerint bővíthető.

A kazetták legalább 50 éves tárolását biztosítani képes létesítmény első három kamrából álló modulja és a kiszolgáló épület 1997-re épült meg. Ezt követően egy-egy négy kamrából álló modult adtak át 2000-ben és 2003-ban, majd megtörtént az újabb öt kamrából álló fázis építésének befejezése 2007-ben, így a tároló összesen 7200 kazetta befogadására alkalmas.