Tíz éve kezdték építeni a Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolót

2015. március 30, hétfő  |  Téma: Hírek

Bátaapáti madártávlatbólHosszas kutatások, vizsgálódások, engedélyezési eljárások és előkészítő munkálatok után 2005. február 8-án Bátaapáti mellett, a geológusok által Mórágyi Rögnek nevezett gránitképződményben elkezdték a föld alatti vágatok mélyítését. Ezzel elindult a később Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolónak (NRHT) nevezett kis és közepes aktivitású, atomerőműből származó radioaktív hulladékok befogadására alkalmas végleges lerakó építése.

Azon a februári napon ünnepélyes keretek között, bár kissé hideg, szeles időben elkezdődött a vágathajtás az akkori mórágyi, illetve bátaapáti polgármester feleségéről elnevezett Mária (keleti) és Eszter (nyugati) lejtős aknában. Mintegy kétszáz ember dolgozott ekkor ott, kemény munkát végeztek a gyönyörű tájjal övezve. Végül is az átadásig legalább nyolcszázan vettek részt ilyen-olyan formában a munkálatokban. A gránit kemény, robbantások sorozatával lehetett előre haladni, 1-2 méteres fogásokkal. Érdekesség, hogy a lazább részeknél óvatosabban lehetett előre menni, ahol pedig tömörebb volt a gránit, nagyobb fogást lehetett venni. Megjegyzendő, hogy az egész vágathajtás alatt, pedig összességében mintegy 5,5 kilométer hosszúságúról van szó, egyetlen komolyabb baleset nem történt, s ez a nemzetközi gyakorlatban is rendkívül jó eredmény. Igaz, kitűnő volt a gépesítettség, a legkorszerűbb eszközökkel dolgozhattak a bányászok. A külföldi szakértői felügyelők is elismeréssel nyilatkoztak a munkálatokról a folyamatosan készített éves jelentéseikben.

A vágathajtással egy időben elkezdődött a felszíni létesítmények építése is, nyilván először a térkialakítással, vízelvezetéssel. 2008-ban fogadta az első hordókat az atomerőműből az NRHT, aztán 2011-ben befejeződött az úgynevezett nyers vágathajtás, az első két tárolókamra kialakítása, 2012. december 5-én ünnepélyes keretek között elhelyezhették az első konténert a végleges helyére, az 1700 méter hosszú lejtős akna végén kialakított és 240 méterre a föld felszíne alatt lévő tárolókamrák egyikébe.

A legnagyobb büszkeség, hogy az NRHT-ban egymást követik a hazai és külföldi látogatók. Akik elmondhatják, hogy világviszonylatban is rendkívül jól, átgondoltan megépített és biztonságosan üzemelő létesítményt láttak.