Gyakran ismételt kérdések

1. Helyes-e a sugárfertőzés kifejezés használata?

A sugárzás nem fertőz! A sugárzás ugyanis nem teszi sugárzóvá az élőlényeket, mivel forrása, a radioaktivitás sem juthat át egyik szervezetből a másikba a kórfolyamatot elindító mennyiségben.

A fertőzés fogalma akkor használatos, amikor egy szervezetből betegség kiváltására képes kórokozók, mikroorganizmusok jutnak át egy másik szervezetbe. A kórokozók gyors szaporodásba kezdenek és az eddig egészséges szervezetet is lebetegítik. A mikroorganizmusok szaporodása a fertőzések láncolatát, vagyis járványt hoz létre.

Sugárszennyezés esetében a fentiekkel szemben a radioaktív anyagok bizonyos ütemben bomlanak és ürülnek a szennyezett személy szervezetéből, vagyis mennyiségük folyamatosan csökken. Például a csernobili baleset után oly sokat emlegetett, nyolc nap felezési idejű 131I izotóp rövid időn belül eltűnt a szennyezett környezetből. Összefoglalva, a “sugárfertőzés” kifejezés használata helytelen, feleslegesen riogatja az embereket és indokolatlan félelmeket kelt a sugárzások orvosi és gazdasági hasznosítása ellen.

2. Mennyi kiégett üzemanyag keletkezik a Paksi Atomerőműben?

Az évek során kiégő nukleáris üzemanyag mennyisége jól becsülhető. Az atomerőmű folyamatosan növeli az üzemanyag kiégetési szintjét, azaz egyre több energiát termel egységnyi üzemanyagból és így a kiégett üzemanyag kazetták (az üzemanyag-kazetta hatszög alapú hasáb, amely magába zárja az uránpasztillákat tartalmazó csövecskéket) mennyisége is csökken.

Ezt is figyelembe véve a mai ismereteink szerint a tervezett élettartam végéig keletkező, hazánkban maradó kiégett nukleáris üzemanyag kazetták száma 11 266 db lesz, amelynek tárolása a KKÁT bővítésével megoldható.

3. A nagyon hosszú felezési idejű izotópok különösen veszélyesek?

Gyakori tévedésként jelenik meg a sajtóban az a következtetés, hogy egy anyag adott izotópja azért veszélyes, mert felezési ideje több millió vagy milliárd év. Ilyen nagy felezési idő esetén az adott anyag fajlagos aktivitása már nagyon kicsi, ezért csak különösen nagy mennyiség esetén jelenthet veszélyt radioaktivitása a környezetre.

Erre jó példa a talajban levő urán, melynek leggyakoribb 238U izotópja 4,5 milliárd év felezési idejű Az uránból a talajban átlagosan 3-5 g található tonnánként, így például Magyarország talajának felső egy méterében 300 000 tonna urán található, mégsem érezzük annak egészségkárosító hatását.

4. Kik ellenőrzik hazánkban a környezeti sugárzásszintjeit?

Magyarországon 1950-től folyamatosan végeznek környezeti sugárzás- és radioaktivitás-méréseket. Jelenleg országszerte és kiemelten a Paksi Atomerőmű 30 km-es környezetében folynak sorozatos mérések. A mérések célja meghatározni a környezeti sugárzás intenzitását a szabadban és épületekben, a radioaktív anyagok terjedését a levegőben, talajban, építőanyagokban és az élővilágban, növényi és állati minták, élelmiszerek és emberi szervezetek aktivitását.

Magyarországon a következő helyeken végzik a fent összefoglalt vizsgálatokat:

  • Az Országos “Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) munkatársai az országban 123 helyen, a paksi körzetben további 55 helyen követik nyomon a környezeti sugárzás szintjének változását épületekben és szabadban egyaránt.
  • Az OSSKI minden évben az egész ország területéről begyűjtött mintegy 8000-9000 mintán ellenőrzi a környezet, illetve a lakosság tagjainak radioaktivitását.
  • Az Országos Meteorológia Szolgálat (OMSZ) 25 állomásán, valamint a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság oldalán folyamatosan mérik a környezeti sugárzás dózisteljesítményét.
  • Az ország vízügyi hatóságai ellenőrzik a radioaktív kibocsátásokat a felszíni vizekben.
  • Az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Szolgálat országszerte 30 laboratóriumban követi nyomon az élelmiszerekben a sugárzó anyagok koncentrációját.
  • Az MTA Energia és Környezetbiztonsági Intézet Sugárvédelmi Főosztálya segítségével fejlesztettek gépkocsira szerelt, mozgó sugárzásmérő és értékelő rendszereket.

A Paksi Atomerőmű környezeti sugáregészségügyi hatásainak megítélésére hozták létre az Üzemi, illetve a Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszereket. A két rendszer az alábbi vizsgálatokat folytatja folyamatosan:

  • Az atomerőműből a Dunába távozó folyékony és a 100 m magas szellőzőkéményeken átáramló légnemű anyagok esetleges radioaktív tartalmát. E két helyről és a szennyvízcsatornából rendszeresen mintát is vesznek részletesebb laboratóriumi vizsgálatok céljából.
  • A talaj feletti sugárzási szinteket az atomerőmű körül 1,5 km távolságra telepített 8 távmérő állomás segítségével. Amennyiben radioaktív anyagok jelennek meg a környezetben, az azonnal bejelez az erőműben és regisztrálódik az egyik vezénylő adatgyűjtő rendszerében.
  • A Paksi Atomerőmű 30 km-es körzetében 22 telepített állomásról rendszeresen gyűjtik a környezeti mintákat (levegő, talaj, iszap, hal, növényzet, tej stb.). Ezeket a mintákat a paksi lakótelepen létesített Környezetellenőrző Laboratóriumban vizsgálják meg.

5. Ki a tulajdonosa a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból (KNPA) átadott pénzeszközökből létesített, vagy vásárolt létesítményeknek, ingatlanoknak, gépeknek, berendezéseknek, felszerelésnek, járműveknek, egyéb anyagi, vagy immateriális javaknak?

A KNPA-ból átadott pénzeszközökből létesített vagy vásárolt eszközök a kincstári vagyon részét képezik.

A radioaktívhulladék-tárolók környezet ellenőrzési rendszereinek ismertetését részletesen is megismerheti honlapunkon.

6. Milyen tevékenységek során keletkezik radioaktív hulladék?

Az élet számos területén alkalmaznak radioaktív izotópokat: a nukleáris energetikában, az iparban, a mezőgazdaságban, a kutató-fejlesztő munkák során, az egészségügyben vagy a haditechnikában. Az izotópdiagnosztikai és -terápiás alkalmazások betegségek korai felismerését és gyógyítását teszik lehetővé. Az ipari alkalmazások közül az anyagvizsgálatok, a minőségellenőrzés, a nedvesség- és szintmérések, hő- és fényforrások gyártása, vagy gyógyszerek előállítása említhető példaként. Az elmúlt évtizedben a besugárzási technológia világszerte önálló iparággá fejlődött, ami az orvosi eszközök, az élelmiszerek és a csomagolóanyagok egyre nagyobb mennyiségű sugárkezelése bizonyít.

A világon évente kb. 8 – 10 milliárd tonna hulladék keletkezik, melyből kb. 400 millió tonna veszélyes hulladék. A radioaktív hulladék keletkezési üteme ehhez képest jóval kisebb, kb. 25.1 millió m3/év.

A radioaktív hulladékfajták keletkezésének jellemző világátlaga
Hulladék forrásHulladék mennyiség (millió m3/év)
Reaktor működés1,81
Dúsítás és fűtőelemgyártás0.40
Fűtőelem újrafeldolgozás0.44
Nukleáris alkalmazások0.87
Nukleáris létesítmények leszerelése és szennyezettség mentesítés18.70
Hadászati alkalmazás2.82
egyéb0.08
Összesen25.10

7. Mekkora mennyiség keletkezik magyaországon radioaktív hulladékból évente?

Magyarországon a kisebb, üzemanyag cikluson kívüli radioaktív hulladéktermelőknél, mint a kórházak, laboratóriumok és ipari vállalatok jelenleg mintegy 10-20 m3 kis és közepes aktivitású hulladék és 1000-3000 elhasznált sugárforrás keletkezik évente.

Hazánk legnagyobb radioaktív hulladék termelője a Paksi Atomerőmű. Jelenleg kb. 9000 db 200 literes hordó kis és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladék található az erőművön belüli átmeneti tárolókban (ebből 3000 hordót már átszállítottak Bátaapátiba). A hulladékkeletkezés jelenlegi üteme alapján az éves mennyiség előreláthatóan 850 darab 200 literes hordó lesz. Az erőmű jelenlegi tervezett 30 éves üzemidejére vonatkozóan az éves mennyiségre adott becslés alapján az elhelyezendő szilárd hulladék összes térfogata kb. 3000 m3.

Az erőmű jelenlegi tervezett 30 éves üzemidejére vonatkozóan az éves mennyiségre adott becslés alapján az elhelyezendő szilárdított (kondicionált) folyékony hulladék összes térfogata kb. 18000 m3. Az elhelyezésre kerülő térfogat jelentősen csökkenhet, ha az új folyékony hulladékkezelő technológia üzembe lép. Ez 2009-ben várható. Ez esetben csak kb. 7300 m3 kondicionált folyékony hulladék végső elhelyezését kell biztosítani.

A nukleáris létesítmények leszerelésekor csak a Paksi Atomerőmű esetében fog nagyobb mennyiségű radioaktív hulladék keletkezni. Jelenlegi becslések szerint a 4 blokk leszereléséből kb. 20000 m3.

A Paksi Atomerőmű négy blokkja VVER-440 típusú fűtőelemekkel üzemel. A dúsítás 2,4-3,82%. Jelenlegi ismereteink szerint az atomerőmű élettartama végéig (2017) keletkező, és az országban maradó kiégett kazetták száma kb. 11 000 lesz, 1286 t nehézfém tartalommal. Az atomerőmű folyamatosan növeli az üzemanyag kiégetési szintjét, s ezzel csökken az erőmű tervezett élettartama alatt keletkező kiégett kazetták becsülhető mennyisége.

8. Pontosan milyen lépéseket jelent a radioaktív hulladékok kezelése, a szállítástól a megkötésig/kondícionálásig?

A hulladékfeldolgozási műveletek, melyek célja a biztonság és/vagy a gazdaságosság javítása, előkezelés, kezelés és kondicionálási szakaszokra bontható. Ez történhet a hulladék térfogatának csökkentésével, a radioizotópok hulladékból történő eltávolításával, ill. a hulladék összetételének megváltoztatásával.

A hulladékkezelést megelőző leggyakoribb műveletek a gyűjtés, hulladékválogatás, kémiai beállítás és dekontaminálás.

Radioaktív hulladékok esetében gyakorta alkalmazzák a rövidebb-hosszabb idejű tárolást.

Ennek előnye abban jelentkezik, hogy a tárolás során jelentősen csökkenhet a sugárzás intenzitása, ezért a hulladékkezelés további műveletei során a dolgozókat érő sugárterhelés alacsonyabb szinten tartható. Más esetekben a tárolásnak elsősorban műszaki okai lehetnek. A többnyire csak rövid felezési idejű radioizotópokat tartalmazó hulladék esetén az ún. lecsengetéses tárolás célja, hogy a radioaktív hulladék – annak aktivitás tartalmának kellő csökkenését követően – kiiktatható legyen a szabályozó hatóság ellenőrzési hatálya alól (felszabadítás). Kiégett fűtőelemek esetében elsősorban a hőtermelés csökkenését kell biztosítani a további kezelési műveleteket megelőzően, másrészt pedig nulkeáris üzemanyag-ciklus stratégiájának fontos lépése a tárolás.

Az átmeneti tárolást követően (melynek ideje széles határok között változhat) a hulladékot a végleges elhelyezés helyszínére kell szállítani, majd pedig közvetlenül, vagy további kondicionálási, csomagolási műveleteket követően el kell helyezni.

Ábránk a radioaktív hulladékkezelés fő lépéseit mutatja a hulladék keletkezésétől a végleges elhelyezésig.

9. Hogyan történik a térfogatcsökkentés?

A hulladékcsomagok térfogata csökkenthető a kötőanyag (mátrix) elhagyásával, a folyékony hulladék kiszárítással történő szilárdításával, a szilárd hulladék nagy nyomóerővel való tömörítésével, illetve a szerves anyagok égetéssel vagy pirolízises hamvasztásával, majd ezt követően a hamu tömörítésével.

A fenti hulladékkezelési és kondicionálási módokon túl, néhány speciális és innovatív technológia kifejlesztése is folyamatban van, amelyekkel a szokványostól eltérő hulladékok feldolgozását igyekeznek megoldani. Ezek közül az egyik az üvegbe ágyazás. Kis és közepes aktivitású hulladékokat általában nem ágyaznak üvegbe (drága, bonyolult technológia, ráadásul ezen hulladékok esetében a nagyon hosszú idejű elzárás, melyet az üveg mátrix szavatolni képes, nem indokolt.). Az Orosz Föderációban próbálkoznak ilyen jellegű kondicionálással, de nem atomerőművi hulladékok esetében.

A legjellemzőbb hulladékkezelési módszereket és az elérhető térfogat-csökkentési tényezőket az alábbi táblázat mutatja.

Hulladékkezelési módszerek
hulladéktípuskezelési módszerhulladékáramtérfogatcsökkentési tényező
folyékony hulladékokkémiai lecsapatásnedves iszapok0-100
száraz szilárd200-10 000
ioncserefolyadékok500-10 000
bepárlásfolyadékok1 000-10 000
(a sótartalomtól függően)
szilárd hulladékokpréselés
(10-50 t nyomóerő)
vegyes préselhető hulladék (szűrők, papír, rongy, műanyag)2-10
szuperkompaktálás (1000-2000 t nyomóerő)vegyes hulladék10-20
égetés(szűrők, papír, rongy, műanyag, fa, gumi, állati tetemek)50-200

10. Mit jelent ezen hulladékok tárolása során a „biztonság”, azaz milyen földrajzi, kőzettani, víztani feltételeknek kell megfelelni a tároló telephelynek? Van erre nemzetközi szabvány?

A legtöbb országban – közte hazánkban is – a radioaktív hulladék kezelésére és végleges elhelyezésére vonatkozó szabályozást a nemzetközi sugárvédelmi és sugárbiztonsági előírások figyelembevételével törvényesítik. Az ENSZ és több más nemzetközi testület is rendszeresen közread szabványokat a sugárvédelem és a radioaktív hulladékkezelés területén.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség először 1995-ben publikálta a radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos elveit. 2006-ban egy általánosabb biztonsági filozófiát megtestesítő, tíz alapelvet tartalmazó csomagot adott közre Alapvető Biztonsági Alapelvek címmel, mely a korábbinál is szélesebb nemzetközi konszenzuson alapul.

A radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére vonatkozó sugárvédelmi követelményeket a 16/2000 (VI.8.) EüM rendelet írja elő:

A radioaktív hulladékok elhelyezését csak olyan formában és olyan telephelyen lehet engedélyezni, hogy az ne okozzon elfogadhatatlan kockázatot a társadalomnak, ne tegyen kárt emberi életben, és ne ártson a jelen, illetve jövő generáció egészségének és ne károsítsa az emberi környezetet és az emberi javakat.

A létesítmény közvetlen környezetében lakók nem kaphatnak évente nagyobb effektív dózist, mint 100 μSv/év (Magyarországon a háttérsugárzás – azaz a sugárzás, ami mindenkire hat – átlagos érétke kb. 300 μSv/év)

Két módon teljesíthető a radioaktív hulladékkezelés ezen alapvető célkitűzése. Az egyik lehetőség a hígításos kibocsátás, amikor is a hulladék annyira felhígul a környezetben, hogy az semmilyen besugárzási útvonalon, semmilyen időpontban nem képvisel elfogadhatatlan mértékű kockázatot a lakosság számára. A második lehetőség az ún. elzárás, melynek során a hulladékok hatékony elszigetelésére általában természetes és ember alkotta gátak kombinációját alkalmazzák egészen addig, amíg a radioaktivitás szintje nem csökken az elfogadhatatlan kockázati szint alá.

A közvetlen szétszórás /diszperzió/ csak korlátozott mennyiségű és alacsony koncentrációjú radioaktív anyagokra alkalmazható, amikor is biztosítható a biztonsági előírásoknak való megfelelés. Ennek jellemző példája az atomerőművekből történő légnemű és vízi kibocsátások.

Majd félévszáda merült fel a radioaktív hulladékok földfelszín közeli vagy felszín alatti tárolókban történő elhelyezésének gondolta. Az izolációt három tényező együttes hatásának – a hulladékformának és csomagolásnak, a kialakított műszaki védelmeknek (az ún. mérnöki gátaknak) és a geológiai befogadónak – kell szavatolnia. A nemzetközi ajánlások szerint a három komponens együttesen kell, hogy biztosítsa a megkívánt mértékű izolációt. Ezt az elképzelést “több-gátas koncepciónak” nevezik.

A hulladéktárolók telephely kiválasztásának követelményeit rendszerint az adott ország vonatkozó rendeletei, illetve a szabályozó hatóságok előírásai határozzák meg. Hazánkban a vonatkozó IKIM rendelet jelöl ki a földtani, vízföldtani, szeizmológiai, stb. követelményeket.

A hulladéktárolók alapvetően két nagy csoportba sorolhatók, ún. felszín közeli, illetve nagyobb mélységben kialakított létesítmények. Radioaktív hulladékok felszín közeli elhelyezése azt jelenti, hogy a hulladék csomagokat a felszínen, vagy pedig a felszín alatt – néhányszor tíz méterrel – kialakított vágatokban vagy kamrákban helyezik el. A felszín közeli elhelyezésre elsősorban olyan radioaktív hulladékok jöhetnek számításba, melyek rövid élettartamú radionuklidokat tartalmaznak. A radioaktív hulladékok elhelyezésének másik lehetősége, hogy rendszerint több száz méterrel a felszín alatt, stabil geológiai formációban való tárolótér kialakítással biztosítják a radionuklidok hosszú távú izolációját a bioszférából. Ezt a megoldást geológiai elhelyezésnek nevezik.

A radioaktívhulladék-elhelyezés biztonságát ún. biztonsági értékeléssel lehet meghatározni. Ez egy olyan komplex és iteratív tevékenység, amely a tervezett elhelyezési rendszer jövőbeli hatásait vizsgálja az emberi egészség és a környezet védelme szempontjából. Az elemzés során értékelik az egyes jellemzők kölcsönhatását, az elhelyezési rendszert érintő különböző események következményeit, ill. a rendszerből esetleg kiszabaduló radioaktív izotópok terjedési útvonalait.Ha a telephely és az ott megvalósítani kívánt elhelyezési technológia az elemzés során olyan eredményeket ad, amelyek a hatósági korlátot nem haladják meg, akkor biztonsági szempontból az adott megoldás elfogadható.

11. Milyen különleges útvonalak, útvonal-előírások léteznek a szállításra?

A radioaktív hulladékok közúti szállításának szabályait a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR=Accord européen relatif au transport intenational des marchandises dangereuses par route) határozza meg.

Radioaktív anyagok közúti szállítását

a) a főváros vagy egy megye területén belül az ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézete szállítási engedélyben,

b) a megyék között az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala engedélyezi.

Az atomerőművi eredetű kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékoknak az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. területéről a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló területére történő szállítását a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. végzi közúton.

A csomagolás 200-216 literes, fém, szabványos kialakítású levehető tetejű fém hordó. A hordókat azonos méretű hordkeretekben rakodják be, és szállítják, egy hordkeretben 4 hordó van rögzítve. A hordkeret és a 4 db hordó együttes tömege általában 1000 kg.

Az ADR hatálya alá tartozó radioaktív anyag szállítása kizárólag az ÁNTSZ által kiadott jármű-jóváhagyási engedéllyel rendelkező gépjárművel történik. A radioaktív anyagokat szállító gépjárművek az ADR előírásainak megfelelő felszereléssel vannak ellátva. A szállítójárműnek zárt, belső felületein rozsdamentes felépítménnyel rendelkezik. A gépjárművezető rendelkezik ADR vizsgával, ezen kívül a 7 osztályra vonatkozó szakosító vizsgával. A jármű személyzeténél – hatósági, film típusú és a sugárvédelmi szolgálat által a radioaktív anyagok szállításának idejére kiadott, működő elektromos – személyi doziméterek is vannak.

A radioaktív anyagok szállítása ún. kizárólagos használat mellett történik, vagyis kizárólag egy berakodási és egy kirakodási hely lehet a szállítás során.

A szállítási útvonal, illetve a lehetséges alternatív útvonalak előre meghatározásra kerülnek

A szállítás az általános közlekedési szabályok betartásával történik.

A Püspökszilágyi RHFT-be is döntően az RHK Kft. szállít be hulladékot, bár ezt bárki megteheti, akinek érvényes engedélyei vannak. Az intézményi hulladékok begyűjtése nem csak hordós formában történhet (más csomagolás típusok is elfogadottak). Az RHFT szállítójárművének az egész országra kiterjedő útvonal engedélye van.

12. Az önök praxisában történt-e már „rendkívüli esemény”? Ha igen, akkor mi volt az, ha nem, akkor esetleg nemzetközi példát tudnak mondani kisebb vagy nagyobb vészhelyzetre?

A hazai hulladékkezelés gyakorlatában – beleértve a Paksi Atomerőmű hulladékkezelési tevékenységét és a püspökszilágyi hulladék feldolgozó és -tároló több mint 30 éves üzemét – a környezetet érintő rendkívüli esemény nem történt.

Nemzetközi vonatkozásban sem történt kis és közepes aktivitású hulladékok kezelése és elhelyezése kapcsán súlyos radiológiai üzemzavar vagy baleset. Természetesen történhettek – még ha nem is publikálták – olyan „hagyományos” ipari balesetek, melyek nehéz tárgyak mozgatásakor, emelésekor történhetnek. Ugyancsak előfordulhatnak (előfordulhattak) geológiai hulladéktároló kialakítása során a bányászati tevékenységgel összefüggő balesetek (Franciaországban a Bure-i kutató laboratórium aknakihajtása során történt halálos baleset, ám ennek semmi köze nem volt a radioaktív anyagokhoz, hiszen ott pl. sosem lesz radioaktív hulladék)

Olyan technológiáknál ahol magas hőmérsékleten történik a hulladék kondicionálása (bitumenezés, polimerbe ágyazás, stb.) előfordultak kisebb tűzesetek.

Átmeneti tároláskor a legnagyobb potenciális veszély a tűzeset lehet, ám erre a tárolók tervezésekor és üzemeltetésekor fokozott figyelmet szentelnek.

Radioaktív hulladékok szállítása során hazánkban soha semmilyen, a környezetet érintő baleset nem történt. A nemzetközi irodalomban sem lehet találkozni túl sok esettel. Baj akkor történhet (akkor is csak lokalizált környezeti hatással), ha folyékony radioaktív hulladékot szállítanának. Ez pedig nem szokás. A hulladékot mindig szilárdított állapotban szállítják.

Összeállította: Dr. Ormai Péter, főmérnök