A sugárvédelem három fő alapelve híven tükrözi az elmúlt száz év törekvéseit az ionizáló sugárzások használatának minél biztonságosabbá tételére:

• Indokoltság. Valamely sugárterheléssel járó eljárás alkalmazására csak akkor kerüljön sor, ha az abból eredő haszon – egészségügyi és gazdasági egyaránt – nagyobb, mint a sugárterhelésnek betudható kár.
• Optimálás. A sugárforrásokat oly módon kell alkalmazni, hogy a többlet terhelés olyan csekély legyen, amilyen csak ésszerűen elérthető az adott ország lehetőségeinek figyelembe vételével.
• Dóziskorlátozás. A sugárforrások alkalmazásából származó foglalkozási és lakossági sugárterhelésnek léteznek úgynevezett dóziskorlátai, amelyeket semmilyen módon nem szabad túllépni annak érdekében, hogy a sugaras munkahelyeken dolgozók és a lakosság körében se léphessen fel sugárkárodás.

Dóziskorlátozás

Mindhárom alapelvet átfogó szabályozás, előírásrendszer valósítja meg. A továbbiakban a lakosságot elsősorban érintő dóziskorlátozást tárgyaljuk valamivel részletesebben. A dóziskorlátozásnak három szintje van.

Elsődleges dóziskorlátok. Az elsődleges dóziskorlátok azt határozzák meg, hogy az ionizáló sugárzások alkalmazásának hatására maximálisan milyen mértékben emelkedhet meg a lakosság, illetve sugaras munkahelyen dolgozók sugárterhelése. Megállapításuknál azt az alapelvet tekintették, hogy a tapasztalatok szerint a természetes háttérsugárzásból származó terhelés (átlagosan 2,4 mSv/év) még nem okoz érezhető károsító hatást. Ennek megfelelően a lakosságra és sugárveszélyes munkahelyeken dolgozókra az alábbi korlátok vonatkoznak:

A korlátok nem vonatkoznak az egyén érdekében végrehajtott orvosi eljárásokból származó, vagy baleseti sugárterhelésre.

A másodlagos dóziskorlátok elsősorban a szervezetbe jutó radioaktivitás okozta belső sugárterhelésre vonatkoznak. Minden egyes sugárzó anyagra meghatározták azt a mennyiséget, amelynek szervezetbe jutása esetén a többlet terhelés 20 mSv/év, vagyis a nukleáris dolgozókra vonatkozó elsődleges korlát. Ezt az értéket ÉFEK-nek, vagyis Éves FElvételi Korlátnak hívjuk. Az éves felvételi korlátot aktivitásban, vagyis Bq-ben (Becqerel) adjuk meg. Felnőtt lakosokra 0,1 ÉFEK, illetve az olyan népességi csoportokra, amelyekben gyermekek is találhatóak 0,01 ÉFEK a másodlagos korlát.

A gyakorlati sugárvédelmi munka számára az úgynevezett származtatott korlátok bírnak elsősorban jelentőséggel. A származtatott korlátok a másodlagos korlátokon keresztül az elsődleges korlátok betarthatóságára adnak gyakorlati korlátokat. Származtatott korlát vonatkozik például a sugárveszélyes munkahelyen a levegőben található radioaktív anyagok koncentrációjára. Ezt a korlátot a munkaórák számának és a légzés során elfogyasztott levegő mennyiségének figyelembevételével határozzák meg oly módon, hogy ezen korlát betartása esetén a másodlagos dóziskorlátot sem lépi túl a dolgozók radioaktív anyag felvétele.